Epilógus a "dedico " bloghoz, de prológus a "GD CERAMIC STUDIO"-hoz

 

Sok mindent kipróbáltam, sok mindent szerettem.

Leginkább az volt a célom, hogy ne öncélú tárgyak szülessenek, hanem öröm-keltőek, vagy szórakoztatóak, bármi, ami az én eszközeimmel valami jót teremthet.
Nem akartam választani a lehetőségek közül, engedtem a bennem rejlő alkotó erők szabad áramlásának.

De a specializálódás elvárás. Lehetnénk minden, de az az elfogadott, ha csak egy apró részlet vagyunk a gépezetből...

Azt mondják így hatékony..

Nem akarom most kritizálni a társadalmat, inkább azt mondom ezt is lehet sokféleképp, mindenki éljen és alkosson, ahogy tud-szeretne-és megvalósítható számára. 

Én úgy választottam most egy irányt a lehetőségek közül, hogy lehetőleg esszenciális legyen benne mindaz, amit eddig szerettem.

GD ceramic studio néven létrehoztam műtermemet, és saját márkámat.

Kerámia ékszereket készítek, mert ebben lehetek festő, szobrász, designer, stylist stb. Nem sorolom, inkább beleégetem az agyagba amit gondolok, és hiszem, hogy aki viseli majd, az viseli a gondolatot és lelkületet is amit belegyúrtam minden gyöngybe, ékszerbe.

A műtermem nyitott, itt szakköröket és workshop-okat is tartok gyermekeknek és felnőtteknek. Nyáron alkotó műhelyt. Így tanári végzettségemet is kamatoztathatom. Bevallom nagyon szeretem a velem alkotó társaságot!

Ez a blog így ilyen formában most kicsit megszűnik..

Ezután itt vagyok elérhető:

https://www.facebook.com/GD.ceramic.studio

Várlak szeretettel!

 

 

csak, hogy a múlt év se maradjon ki, íme néhány kép:

 

 

HNY

Az SW- hatás eredményeképp alkottuk Levente fiammal év köszöntő animációnkat :)

                           

kék

 

Ictalurus nebulosus pannonicus

     nem tintapaca, hanem törpék raja...

 

"botból bábot" az iskolában

 "Botból bábot" kreatív óra képekben:

 

 

 

 

botból bábot

 A faág olyan mint a kavics, néha fel kell emelni a földről,- ez valami ősi ösztön- és használatba kell venni...
 Most így vettem használatba a faágakat,- bábokat készítettem belőlük! ( mi mást? :D)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Magyar animáció 100" Pécsen

 Pénteken megnyílt Pécsen is a magyar animáció100 évét bemutató kiállítás, a total-art szervezésében.
Sajnos a Budapesti kiállításon pont fellázadt a fényképezőgépem aksija, így nagyon reménykedtem, hogy majd most megörökíthetem a kimaradt kis installációkat, figurákat pl. a Sebaj Tóbiás gyurmafigurát, vagy a Nyuszi és Őz eredeti figuráit.-Leventét is ezekkel csábítottam a megnyitóra, de sajnos a kis bábokat, animációs figurákat nem hozták el Pécsre, viszont a pécsi kiállítás kiegészült a pécsi animáció történetének bemutatásával.

 A kiállítás így is nagyon inspiráló, és örültünk, hogy Pásztor Ágnes az Ixilon alapítója is jelen volt a megnyitón.

 

 

 

100 éves magyar animáció

 

A Vigadóban nyílt kiállítást meg kellett hosszabbítani népszerűsége miatt. Bár hiányoltam a kiállított bábok mennyiségét, az ottlévőknek annál inkább örültem.

Az illusztrált szöveges tablókon viszont a kezdetektől nagy alapossággal mesél a kiállítás, a kortárs magyar animációig eljutva.
Az MMA oldalán mindenféle olvasható a kiállításról: http://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/magyar-animacio-100
így inkább személyes lelkesedésemet tenném itt közzé.
Már rég szerelmes vagyok a műfajba, és nehéz is volt megállnom, hogy ne menjek vissza hetente megnézni a kiállíátst, mert már csak gondolkodni is e témáról nagyon inspiráló. Ez az a műfaj, amiben bármi lehetséges, igen, itt lehet kisIstent játszani, ez minden mozi alfája és omegája. (Rövidke tanári pályfutásom alatt igyekeztem is beoltani minden gyereket stop motion szenvedéllyel. Ma már csak a saját gyerekeimet és néhány "nagy gyereket" lelkesítek)
 Jóleső volt látni, olvasni a nagy kedvencekről, kiknek figurái meghatározták gyermekkorunk képi világát, s agyonhallgatott külföldön élő magyar tehetségekről. Így csodálkoztam rá, hogy Marczincsák György Pál (George Pál) 1944-ben életmű Oscart kapott. Ő volt a Puppetoons alapítója, a "Pál Doll" jellegzetes fa figurák kitalálója.
Láthattam Rófusz Ferenc 1981-ben kapott Oscar díjját is, amit olyan botrányosan,- szintén a pártpolitika öntörvényűsége miatt- csak utólag kaphatott meg.

 Ma amikor semmi sem korlátozhat minket az alkotásban, mégis meglepően kevés magyar animációval találkozhatunk itthon. A gyermekeink nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy saját kultúrájuk mesefilmjeit nézhetnék. Jó esetben esetleg a mi gyermekkorunk meséi eljutnak ugyan hozzájuk, de a mai alkotók filmjei alig. Pedgi születnek bőven ma is animációk. Íme filmfesztiválokon kiderül:
 kis kedv-csináló lista:
http://artnews.hu/2014/08/25/szazeves-a-magyar-animacio-valogatas-a-hazai-animacios-filmmuveszet-klasszikus-es-friss-alkotasaibol/

 Jó volna , ha nem csak szakmai fesztiválokn, hanem a közönéghez is eljutnának a tehetséges fiatalok munkái, ugyanis a MOME-ról kikerült hallgatói munkák tarolják a díjakat. A kiállításon láthatók voltak Vácz Péter, számos nemzetközi díjat nyert Nyuszi és Őz című munkájának figurái, amiről bővebben, s képekkel itt:
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/vilagot-hodit-a-magyar-rajzfilm/
amit azért is ajánlok, mert a munkafolyamatokba is betekintést enged, itt pedig a kész mű:https://www.youtube.com/watch?v=_IEvklgjC-U
Nagyszerű, még sok ilyet!
 

Hoffer Károly kiállítás

 Debrecen, -Vojtina Bábszínház

 

 

  vicces:

 

trükkös-tükrös:

 

                                                       
                                                                                      klasszikus:

                                                                                           felnőtt:

 

a Semmi bábjai nem voltak itt... így megúszom, hogy meghatározzam;

"..."

 

 

 

villanások a Vojtinából

 

 A debreceni Vojtina bábszínház Gördeszka Fesztiváljának idejébe esett a bábos-ünnep, a Bábszínházi Világnap. Itt is kivonultak az utcára a bábok. Ugyan mi inkább az előadásokkal voltunk elfoglalva, de elcsíptünk néhány "elszabadult" bábot is:

 

 

 

Ezek pedig már benti képek, a Tíz emelet boldogság díszletei, az előadásra várva, és a Dobronka cirkusz szinpadképe:

 

 

 

   Vojtina saját darabjait épp nem sikerült látnom, de jönnek ők még Pécsre remélem...

 

 

 

Zsuzsa bábjai

 A jó sorsomtól időt kaptam. Ez nagy ajándék, most végre jut belőle rég nem látott barátokra, élmény-gyűjtésre, szemlélődésre is.

a debreceni nagytemplom tetején



                                                                            
 Most csupa olyan dologot csinálhatok amikre évek óta nem volt időm. Megtehetem, hogy igent mondok minden meghívásra újakra és régiekre :)
 Így kerültem Debrecenbe, drága bábos-barátnőmhöz. Azzal az indokkal csábított, hogy Deszka-fesztivál lesz és Gördeszka... a legnagyobb élmények mégis a nagy beszélgetések voltak. Közös élmények, aztán éjszakákba nyúló közös elemzés :) és olyan jó volt 'egy húron pendülni'!
 Élmény volt Zsuzsa bábjait is újra látni, sokat még nem is láttam így személyesen, csak a neten, pedig játszik is velük rendszeresen,- szerencsés aki láthatja!
Íme az egyik kedvenc csapat:

 japán túristákat megszégyenítő módon kattintottam néhány képet, de Zsuzsa oldalán még több infó, s képek: http://ladafia.blogspot.- Jónás

Épp a nagyböjt ideje alatt voltam Zsuzsáéknál, s érdekes volt Húsvét előtt Jónás menekülésén , mélységén-magasságán egy pillanatra eltűnődni.

 

Ők pedig már egy másik előadás szereplői Zsuzsa műhelyéből:
 

 

 

 Ezer dolgot láttam még nemcsak bábokat.., nem is tudom itt mind leírni.

Mert igen, bábos élményekre számítottam, (ezzel is lettem elcsábítva:) ), de sokkal több és jobb volt ez látogatás, olyan volt, amire nagymama koromban is szívesen emlékezek majd.

 

 

 

Busó

 A mohácsi busójárás 2009-ben az UNESCO szellemi örökség listájára került, 2012- óta pedig hungarikumnak számít.
Az alakoskodáson, télűzésen kívül legenda is szól a busójárás eredetéről.
https://www.youtube.com/watch?v=Rds-1xRsD8A

Az alakoskodás, jelmezes felvonulás lapvetően hozzátartozik a farsangi időszakhoz.
Az ember eredendően szeret játszani, szeret jelmezbe bújva átváltozni. Sok mohácsi hagyományörző is épp ezt a színészkedést kedveli ebben a közösségi mókában.
Ez az egész busóság valami nagyon férfias és "félelmet keltő", de a bennünk élő legenda miatt pedig valami heroikus töltete is van.
 A kisebbik fiam nagy busó-szakértő, és azt hiszem ez téma tényleg nagyon megragadta, mert rengeteget tud mesélni a busókról. Néhány érdekesség amit Ő is szívesen mesél, hogy a foghíj a maszkon azért van, hogy szalmaszállal ihassanak a busók a maszkon keresztül, s a maszk eredetileg állat-vérrel volt kikenve, továbbá, hogy a gatyát azért tömték ki szalmával, hogy még izmosabbnak, erősebbnek látszódjanak.
 Engem alapvetően ennek a megmozdulásnak a közösségi volta tetszik, hogy ez egy olyan fix program a busós közösségeknek, amire egész évben készülnek, egy olyan összetartó erő, aminek majdnem mindegy az ürügye, ha a szándéka jó.
 S mint a csepűrágók világa is, számomra ez romantikus és megihlet, szeretem mindazt ami az emberek tömegeit teszi jókedvűvé, ami kimozdít és összehoz. ( pedig nem kedvelem a nagy tömeget, de a nagy közösséget igen)

 

 

 Itthon játékot készítettem a fiaminak, busó-ihletésű mini busó bábot. Szeretnek ilyen figurákkal játszani, s ilyen biztosan nincs a boltokban, de nem akartam csak egy babát, a báb mégiscsak több funkciós...

 

 

 

 

Fa lécből vágtam egy darabkát és azt faragtam ki kis maszknak, kifestettem és egy kis ágból faragtam hozzá szarvat. Csak 10 cm is elég egy szőr textúrájú anyagból, s ebből varrtam a testet. A derékra bőr szálat kötöttem, -a nagy busókon tök, kolomp, volt akin lábas, vagy kis ivó alkalmatosság lógott- én itt kolompot próbáltam imitálni egy ékszer szerelék átalakításával és felógattam a bőrre, egy saját készítésű mini agyag pohárkát is. A kezébe persze bot. Nagy sikere volt a fiúk körében, most valami előadás lesz vele a kis paravánnal meg egyéb kellékekkel még lehet, hogy valami mini tűz rakás is lesz...

( és megrendelést kaptam még mini busókra, ki hitte volna... :)

 

Elbúcsúztunk a téltől most jön a böjt, s a reményteli tavasz. Sok virág és újabb közös élmények.