2014. január 25., szombat

fényfestés


 A fiaim nagyon szeretnek fényképezni, gondoltam ideje új technikákat is megtanulniuk.- mindezt a kis karácsonyfa búcsúztatás ürügyén.

Vízkeresztkor,- ahogy illik- elkezdtem lebontani a karácsonyfát, visszatettem a dobozokba a karácsonyfa díszeket, már csak az égők maradtak a fán, mikor a fiúk  elkezdtek szívszorító búcsúbeszédeket intézni a kis fenyőhöz. (Tényleg szép kis fa volt, egy kicsit én is sajnáltam máris kidobni.) Ha ez eddig nem is lett volna furcsa, most bevallom még meg is ölelgettük a kis fát, s hogy mindenképp emlékezetes legyen a búcsú, előkerült a fényképezőgép. Nos nem, nem álltunk össze csoportképre a fával, inkább a fényeivel rajzoltunk még egyet, na jó, nem is egyet... sokat.
Így tanulták meg a fiaim mi az a hosszú záridő, s a fényfestés.

 Azonban ebben az esetben, mi nem hagyományos fényfestést műveltünk, hiszen nem a fény forrást mozgattuk, (nyilván nem a karácsonyfát lengettük magunk körül)  a fényképezőgépet mozgattuk. Ez ugyanazt az eredményt produkálja, hasonlóképpen mintha nem ecsettel festenénk a vászonra, hanem a vásznat mozgatjuk a rögzített ecset(ek) alatt.


Eleinte felismerhető volt, hogy Karácsonyfa a fotó alany, később jöttek az ötletek, s egyre jobban "bevadultunk":





nekem tetszenek ezek a finom grafikus vonalak is:





 "fényírás" :)

 

/Tengernyi képet készítettünk, hamarosan jön még folytatása, melyben megmutatom, hogy milyen az, amikor az "ecsetet mozgatjuk a vásznon" :) /