HNY

Az SW- hatás eredményeképp alkottuk Levente fiammal év köszöntő animációnkat :)

                           

"botból bábot" az iskolában

 "Botból bábot" kreatív óra képekben:

 

 

 

 

a mi erdőnk

 

 Itt már teljesen tavaszi az idő. Mikor kirándulni megyünk az erdőbe még kopárak a fák, de süt a nap és vágyjuk már a zöld lombot.

Készítettünk saját zöld erdőt, saját nyomdával!

(Fából és papírra...- jajj az erdő fái(!), ebben még mindig feszül valami ellentmondásos érzés, hiszen épp az erdőt szertjük, de amíg az ember nem a tárgyak nélküli tökéletes világban él, addig az alkotáshoz is az anyagot használja.- Ezért is irígylem a zenészeket, akik tárgyak nélkül is alkothatnak.)

Tehát, (visszatérve a Földre :) )fa lécet adagoltam a decopir fűrészemmel, a darabokat szépen lecsiszoltuk, hogy kellemes legyen megfogni, majd  habszivacsból vágtuk ki rá a megfelelő formákat:

Nem nyomdapárnába nyomkodtuk a nyomdánkat, hanem ecsettel vittük fel a vízfestéket, mert így változatosabb színekben pompázhat az erdőnk. Hiszen az erdőben sem egyformák a fák zöldjei.
Mikor kész a nyomdás alap, jön a legizgalmasabb rész, hiszen az erdő lakói is megjelenhetnek, persze elő kell csalogatni őket ceruzával...

 

 

 

Erdőszéli Mátyás

Számomra nagy öröm, ha a gyerekek kedvet kapnak valamit készíteni, nem szeretem, ha a tv előtt tétlenkednek.
Leventét még novemberben elkapta az alkotó lendület, még tök-lámpást is készített mondhatnám- 'tök egyedül- bocsánat a kifejezésért, de nálunk nem szokás a tök-faragás, talán 1x faragtam nekik, most azonban ehhez is kedvet kapott.
Ezt készítette:

Őszi estéken, mikor az ember végre hazakeveredik, jó együtt játszani a gyerekekkel vagy csak figyelni őket, jólesik belépni az Ő világukba, az Ő gondolataikba, máskor meg közös tevékenységükben részt venni, megmozgatni a fantáziájukat.
 Sok kedvenc játékom volt gyerekkoromban, de nagyon tetszettek az egyszerű leleményes papír játékok. Pl. a kis papirfüllel öltöztethező babák( de ez nálunk szóba se jöhet), és a milton kapoccsal összeillesztett mozgatható figurák, bábok.

 

 Leventének nosztalgiáztam ezekről és kedvet kapott a játékhoz. Persze ez a cirkuszi ló, amit én kinyomtattam, egyáltalán nem hozta lázba.
Annál inkább lelkesedett, hogy saját figurát alkothasson.

 Igazán férfias témát talált, egy favágót rajzolt

 

 

és ehhez a figurához kiegészítőket is kitaláltunk, meg persze Levente egy egész sztorit.

 

 

 A favágót Erdőszéli Mátyásnak hívják és természetesen az erdő szélén lakik. Szeret táncolni és gyakran találkozik az erdőben medvékkel. Meggyűlt már a baja velük, de van köztük olyan is, aki már a barátja lett.

 itt egy haver medvebocs:

 

Még nincs minden kész a meséhez, de lelkesedésből Erdőszéli Mátyás örömtáncát is rögzítettük :)

 

 

csodálatos teremtmények

Egyik kirándulásunkról hazafelé, a kocsiban azt játszottuk, hogy mindenkinek ki kell találnia egy mesefigura nevet. Mikor már nagyon belejöttünk, s jobbnál- jobb ötleteinken nevetve átcsaptunk idétlenkedésbe, jellemezni is kellett, hogy néz ki, s milyen képességekkel és tulajdonságokkal bír a kitalált lényünk.
Hazaérve arra buzdítottam a gyerekeket, hogy mintázzák meg a figurákat. Részben ennek és a megvadult fantáziájuknak az eredménye, hogy egész halom csodálatos teremtmény népesítette be hamarosan a gyurma táblákat.
Fiúk lévén a történet hamar harciasra fordult, így előkerültek a szendvics-katonákhoz való kis kardok és egyéb szúró fegyverek.
Persze én, mint a lények de leginkább alkotóik lelkes rajongója ezt azért nem hagytam fotózatlanul. Némelyik gyurmafigura nem várta meg a fotózást és átalakult vagy megsemmisült, de a keményebb lény-legények láthatók itt:

Lackó egyik harcos csapata:

 

Levi zöldség emberkéi:

csata utáni jelenetek:

itt pedig az a rész jön amikor a lények kiszabadulnak a nagyvilágba, a gyermekek  örömére:

itt pedig már a színek is elszabadultak az én örömömre:

Lackó harcosa is a helyére került :)

dzsungel- együtt :)

 Néhány éve minden nyáron készítünk egy közös képet Lackóval és Levivel. Idén már várták és követelték. Témája a "dzsungel" lett, -ezt is mindig közösen találjuk ki-, s  már 4. éve hogy követjük az általunk teremtett hagyományt. Idén épp Nagymama is nálunk volt az alkotás napján, így Ő is közreműködött, és nehezen ugyan, de még Apát is rávettük a közös alkotásra - egy lepke erejéig- :)

Szeretem amikor a gyerekek beborítják mindenféle vidámsággal az üres felületeket, én ilyenkor lelkesen figyelek és rögzítem az eseményeket:

 

Éva nagyi alkotása középen a nagy ara papagáj:

 

                   

 

 

Mikor kész a kép, mindenki büszkén mutogatja a saját kis lényeit, de a lényeg mégis a közös öröm, és a közös élmény megtestesülése nem csak egy kép a falon. 

 

 

Dart Vader

 A közeledő iskolai farsangról jutott eszembe, hogy 3 éve 1 éjszaka alatt kellett Dart Vader- maszkot készítenem. ha esetleg idén bárki hasonló feladatot kapna, külső vagy belső erőktől irányítva, talán ettől a pár régi képemtől kedvet kap. Nincs lehetetlen. De szükséges 1 ív fotókarton és egy napszemüveg, utóbbi nem (csak ) a lazaság miatt :)

itt még csak a tervezgetés stádiuma:
(makett készítéssel és rajzolással indítottam a megvalósítást, így a jólsikerült mini után könyebb elkészíteni a nagyot.)

 kezdődik:

itt még kicsit Mátrixos...

A napszemüveg az alapja a papír konstrukciónak, ragasztópisztollyal erre ragasztottam a kartont. Így egyszerű felvenni a maszkot, és a napszemüveg tartja a helyén a fejen.

 itt még nincs összeállítva, csak folyamatosan próbálunk, hogy a ragasztásra csak akkor kerüljön sor, ha minden jól lett kiszabva és szépen illeszkednek a részek.

jöhet a festés is:

 festés után köpeny, lézerkard és buli szükséges.

fényfestés

 A fiaim nagyon szeretnek fényképezni, gondoltam ideje új technikákat is megtanulniuk.- mindezt a kis karácsonyfa búcsúztatás ürügyén.

Vízkeresztkor,- ahogy illik- elkezdtem lebontani a karácsonyfát, visszatettem a dobozokba a karácsonyfa díszeket, már csak az égők maradtak a fán, mikor a fiúk  elkezdtek szívszorító búcsúbeszédeket intézni a kis fenyőhöz. (Tényleg szép kis fa volt, egy kicsit én is sajnáltam máris kidobni.) Ha ez eddig nem is lett volna furcsa, most bevallom még meg is ölelgettük a kis fát, s hogy mindenképp emlékezetes legyen a búcsú, előkerült a fényképezőgép. Nos nem, nem álltunk össze csoportképre a fával, inkább a fényeivel rajzoltunk még egyet, na jó, nem is egyet... sokat.
Így tanulták meg a fiaim mi az a hosszú záridő, s a fényfestés.

 Azonban ebben az esetben, mi nem hagyományos fényfestést műveltünk, hiszen nem a fény forrást mozgattuk, (nyilván nem a karácsonyfát lengettük magunk körül)  a fényképezőgépet mozgattuk. Ez ugyanazt az eredményt produkálja, hasonlóképpen mintha nem ecsettel festenénk a vászonra, hanem a vásznat mozgatjuk a rögzített ecset(ek) alatt.


Eleinte felismerhető volt, hogy Karácsonyfa a fotó alany, később jöttek az ötletek, s egyre jobban "bevadultunk":

nekem tetszenek ezek a finom grafikus vonalak is:

 

 "fényírás" :)

 

/Tengernyi képet készítettünk, hamarosan jön még folytatása, melyben megmutatom, hogy milyen az, amikor az "ecsetet mozgatjuk a vásznon" :) /