a mi erdőnk

 

 Itt már teljesen tavaszi az idő. Mikor kirándulni megyünk az erdőbe még kopárak a fák, de süt a nap és vágyjuk már a zöld lombot.

Készítettünk saját zöld erdőt, saját nyomdával!

(Fából és papírra...- jajj az erdő fái(!), ebben még mindig feszül valami ellentmondásos érzés, hiszen épp az erdőt szertjük, de amíg az ember nem a tárgyak nélküli tökéletes világban él, addig az alkotáshoz is az anyagot használja.- Ezért is irígylem a zenészeket, akik tárgyak nélkül is alkothatnak.)

Tehát, (visszatérve a Földre :) )fa lécet adagoltam a decopir fűrészemmel, a darabokat szépen lecsiszoltuk, hogy kellemes legyen megfogni, majd  habszivacsból vágtuk ki rá a megfelelő formákat:

Nem nyomdapárnába nyomkodtuk a nyomdánkat, hanem ecsettel vittük fel a vízfestéket, mert így változatosabb színekben pompázhat az erdőnk. Hiszen az erdőben sem egyformák a fák zöldjei.
Mikor kész a nyomdás alap, jön a legizgalmasabb rész, hiszen az erdő lakói is megjelenhetnek, persze elő kell csalogatni őket ceruzával...

 

 

 

Major Vinca szépségversenyt nyer

Itt van az erdő egy furcsa lakója, Terjőke, kincsei közt trónol büszkén, széles vigyorral, nem sejti még, hogy idén nem ő nyeri a kora tavaszi szépségversenyt...

            

       ez Terjőke trónszéke, de Terjőke most elszaladt...készülődik a versenyre.

                                                            

        kedvenc játszótere:

  itt szokott reggelizni:

Terjőke izgatottan jön-megy, úgy érzi csak Ő nyerhet... 

   

  ... az odvas keltike is készült nagyon a versenyre:

 

...és a somvirág is:

 

 

    

  lecsúszott Terjőke széles mosolya mikor kihirdették az eredményt:

         

      az idei tavasz legszebbje Ő lett, a KIS TÉLIZÖLD, lánynevén Vinca Major:

                           

 

 ...a szépek vigaszul maguk közé fogadtákTerjőkét, körbeveszik vigasztalják. 

Itt Terjőke még durcásnak látszik, de hamar megvigasztalódott.