ember van benne

Grosschmid Erik bábtervező bábjai, tervei  a Bóbitában:

egy szerda is lehet ünnep

 Egy francia társulat, a Traversant 3 jött a Bóbitába, a Frankofon rendezvénysorozat részeként. Itt egyszeri előadás volt a "Kavics a csizmában" ezért mit volt mit tenni, menni kellett, látni kellett. Megint megcsapott a bábszínház illata, valami érdekes múlt- béli emlékeket idéző, számomra igéző hangulat. Meggyőződésem, hogy valamikor, nem ebben az életben, nekem erős kötődésem volt egy ilyen bensőséges színházi térhez. No mindegy, most másról akarok írni, egy jelen-béli élményről.

 A "Kavics a csizmában" Hüvelyk Matyi története, az Óriás szemszögéből. (Szerintem ez inkább a felnőttbábjáték kategóriából.) A történet viccesre és végül hátborzongatóra sikerült, engem nem ez ragadott meg,- (A sztori olvasható a Bóbita weboldalán is. ) a hangulata sokkal inkább. Másrészt folyton rádöbbenek, ha jó előadást látok, hogy egy aprócska remek ötlet is milyen hatalmasat szólhat a színpadon.
(Jó technikai gegek jókor. pl. az addig egyhangú zene vált egy dinamikusabbra, s ennél a résznél diszkógömb megvilágítás a nézőtér fölött. Az ilyen részletek nagyon kellenek, újratöltik az érdeklődést. ) A technikák finom keverése nagyon hatásos.
 Az egész előadásnak volt egy remek hangulata, a vásznon árnyjáték, s oldalt egy színész hózentrógeres- inges- sapkás öltözékben, mint egy szinkron színész játszotta a hang élmenyt, de annyira jól, hogy sokszor képtelen voltam a képeket nézni, annyira szórakoztató beleéléssel játszott. Nem a képek rovására, ugyanis a képek éppen nem annyira érdekesek, hogy ne lehetne kitekinteni. A vizuális rész gyorsan értelmezhető, leegyszerűsített, tehát nem igényelt hosszas vizsgálódást. Képileg nem voltak rejtett gegek. Nagyon tetszett, hogy olykor egyenesen beállt a kép elé a színész mintegy leváltva a vetítést. Ezek a részek nagyon erősek voltak a szándékos felfokozott játék miatt. A nézők nagyon értékelték ezeket a váltásokat.
A vászon másik oldalán egy zenész állt, ő egyszer lépett ki a zenész szerepkörből, a mellette lévő gépet üzemeltette egyszer, ekkor értettem meg a kezeslábasának jelentőségét.

 A vetített képeket a nézők szeme láttára a színpad előtt cserélgette, s mozgatta két művész.

A régi filmszínházak hangulata jött elő számomra, ahol még a mozi gépész is fontos szereplő volt, mindenki ismerte és számon tartotta. A szórakozáshoz meg elég volt egy verkli és a vetített képek.

 Valóban, nem kell sok a jó szórakozáshoz, de sokszor épp a profizmus miatt gondoljuk, hogy nem kellett sok, pedig mennyi munka volt benne!

                                                       / a képek forrása az internet/

I. Metamorfózis bábfesztivál

  Három évente volt egy esemény, amit biztosan nagyon vártam, a Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál, ennek örökébe lépet, folytatva a jó hagyományt a Metamorfózis fesztivál.
 Idén volt az első Metamorfózis, már kíváncsian vártam, milyen lesz és miben lesz más. Lesz- e annyi, lesz -e olyan...

Más.. nyilván mások a lehetőségek is, de tetszik, örülök, nem csalódtam! Szombaton kezdődött minden napra tartogatva meglepetéseket, napi többet is.

 Nekem a veszprémi Ha Dede sajnos kimarad, (pedig nagyon kíváncsi vagyok rá), én Honty Mária kiállításával kezdtem a fesztiválozást.

 A bábok már ismerősek voltak, egyrészt színei- s formavilága  megidézték a gyerekkoromat, hiszen ezeket a bábokat '82 -ben készítette az iparművész bábtervező, másrészt láttam már őket a Színháztörténeti Múzeumban.

ezek az öntőformák különlegességek:

 A bábkiállítás, a "Tündérszárnyon" címet viselte, láthatók voltak ugyanis az Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona meséjének bábjai is. A kiállítás után pedig mai feldolgozásban következet ugyanez a mese, a Bóbita Bábszínház előadása, új bábokkal, friss asszociációkkal. 

Miareczky Edit bábjai csillogóak voltak, és éteriek. Bárcsak posztolhatnék most róluk is képeket!

*

  Másnap a győri Vaskakas Bábszínház Metamorfózis- Fehérvarázs c. előadása volt a reggeli bábos- ünnepem :)

 A fiaim előző napi lelkesedése kitartott, s velem jöttek erre az előadásra is. Meséltem nekik, hogy ez báb nélküli előadás lesz, tárgy animáció, nagyon kíváncsiak lettek. Nagy örömömre az előadás lenyűgözte Őket. A majd egy órás előadás után, lelkendezve mondták, hogy néznék még... hát én is! sőt még játszanám is szívesen, mert ez az a fajta nehéz munka volt a színészek részéről, ami könnyednek tűnt. Pedig nem az, de annyira nagy volt az összhang, annyira pergő volt és szórakoztató, hogy játékos kedve lett a nézőnek is, inspiráló volt és kedves.
 Az előadás megidézte az animáció, a bábjáték misztériumát, eredendő lényegét, a varázslatot, hogy bármiből lehet bármi és a tárgyakat fel lehet lelkesíteni, s általuk meg lehet idézni bármit.
(Az előadás egymáshoz fűződő kisebb etapokból állt, 5 színész és sok fehér lepedő varázslatos összhangja zenével. )

*

 Még aznap este következett a Szavak nélkül - a Hups!Társulat előadása. A társulat tagjai idén végeztek a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakán, műsoruk egy válogatás az elmúlt öt év bábos mesterség -vizsgáiból. Az előadás kis jelenetei különböző bábos technikákra épültek. Nagyon tetszett a minimalista stílusuk, a diákos hangulat, az írásvetítős árnyjátékokkal, fiatal lendülettel, poénokkal, és fantasztikus volt az élőzene, melyet a tehetséges fiatalok maguk szolgáltattak az előadáshoz. Nagyon jó családias hangulatú vidám est volt.
 Későn lett vége, hazafelé a kocsiban azon elmélkedtünk melyik is volt a legjobb, kinek melyik a kedvence és miért, közben pedig  irgalmatlanul rámtörtek a nosztalgikus érzések, hogy milyen jó is volt egyetemistának lenni. 

Otthon még gyorsan leírtam a kis etűdök sorát magamnak mert jól esett még lerögzíteni magamnak a gondolatébresztő kis ötleteket.

                                                                                                /a Bóbita este :) /

*

 Hétfőn jött a Semmi. Jane Teller írásából született bábelőadás a Budapest Bábszínház előadása.
Ez a Semmi, nem semmi, nagyon kemény, nehéz munka lehetett. Gimesi Dóra volt a dramaturg, nem lehetett könnyű dolga, de nagyot alkotott, s az összes alkotó, és zseniálisak voltak a színészek is. Ez egy nagyon kemény folytatása volt a fesztiválnak, de vannak dolgok, amikről nem lehet finomkodva beszélni. Ez a történet egy pszichothriller, és igen, rengeteg tanulsága van, de jó, hogy nincs kimondva, nincs szájba rágva, de meg van fejtve, és sokkolóan van kifejtve.

/ kép a Budapest Bábszínház szóróanyagáról/

Érdemes elolvasni a következőt: riport - Semmi
A zene Quimby, de a jól ismert szövegek így teljesen új értelmezésben. A bábok nagyszerűek és hatásosak voltak.
                                           

* 

 Este Antigoné szelleme Lengyelországból, a Bialystoki Bábszínház előadásásban. Angol felirattal kevésbé volt élvezhető számomra a Semmi után, már nem tudott megérinteni, a Semmi már annyira lesokkolt, pedig hatalmas munka, nagy erők mozgása volt ebben az előadásban is. Örültem, hogy láttam, csak nem voltam ráhangolódva eléggé sajnos. Elraktároztam.

*

 Kedden a Variációk szerelemre- Besztercebányai Bábszínház előadásával folytatódott az előző nap megkezdett nehéz témák sora. Az előadás két színdarabból született, összefűzve és nem összeolvasztva, tehát 2 egymástól elkülönülő részből állt. Az elsőnél még nevettünk, mert ironikus volt de humoros is, s a végén (a bábbá vált nő kikacsintásával ) feloldozás is volt, a második rész, amely a színpad másik oldalán játszódott drámai volt, és nem volt fellélegzés, feloldás a végén. A női lelek, női sors, női szerep kutatása volt mindkettő.

Egy kép az első játékból:

                                                                                       /kép a bábfesztivál katalógusából/

                                                

*

S a végére megint vidámság: 

Szerdán a cseh marionett remeke, a Naív színház előadásásban a Budulinek zárta a fesztivált.

Ez egy vidám feldolgozása volt egy jól ismert cseh népmesének, s habár engem jobban vonzanak a felnőtt bábelőadások, itt a bábok igényessége, a jellegzetes cseh faragott- festett marionettek tették számomra érdekessé az előadást.

 Az előadás után közelről is szemügyre vehettük a bábokat:

   (A fesztiválon szerepelt még Pályi János, a Márkus színház, Fabók Mancsi, Róluk most csak azért nem írok bővebben, mert olyasmit játszottak amit már régebben láttam, s most nem dupláztam a fesztivál miatt, de régebbi bejegyzésekben már írtam róluk. )

Összegezve tehát, a Metamorfózis fesztivál jól sikerült és jó lesz számon tartani, mikor lesz a következő!  :)

Bartal Kiss Rita

...rendező, színész, tervező. A szerelmese című báb-darabját nagyon szerettem. Újra elhozta Pécsre a bábjait, a Bóbitába, de most nézni, nem játszani :)  s kedvesjó Gimesi Dóri be is mutatott minket egymásnak :)

a " Zsebkendőnyi királyság" c. kiállításon fotóztam:

sok kis kincs van, érdemes megnézni! :)

show-time

Dickens-est

 

  Munka után valósággal száguldottam haza, onnan a Bóbitába. Sűrű nap volt, kicsit rohangálós, kicsit adrenalinos :)

  Tegnap este végre beérett a hónapokig érlelt gyümölcs :)

  Lehet, hogy szerénytelenség ilyet írni, de nagyon jól sikerült az est! Talán csak azért nem szerénytelenség mégsem, mert csapat- munka esetén nyilván az alkotótársak kvalitásai összeadódnak, és minden jobb, mint önmagában lenne.

 Az est a báb előadásokkal kezdődött, Andy Rouse konferálta fel a nem annyira irodalmi értéknek, inkább az angol társadalomnak fontos történetek báb-adaptációit. Először a bizarr hangulatú „Vörös istálló gyilkosság” ejtette ámulatba a nézőket. Boglári Tamás fantasztikus volt, az ő színpadi jelenléte annyira erős és meggyőző, hogy mindent bearanyozott. Nekem nagyon nagy élmény volt látni, hogy a próbákhoz képest is vannak új gegek, hogy működnek az általam készített díszletek, tárgyak, s hogy felfedezték a kellék további lehetőségeit is. A közönség is nagyon hálás volt, nyitott és befogadó. Azért azt hozzá kell tennem, hogy Pécsen a nemzetközi felnőttbábfesztivál otthonában nagy előny, hogy van értő közönség, akiknek nem idegen a felnőtt bábelőadás műfaja.

  A másik báb jelenet a Lord Bateman történetét megelevenítő 18. sz. i legenda alapján készült.Ez egy hagyományos előadásmódban, jó ritmusban előadott, könnyed, nevettető műsorszám volt. A simply english együttes zenéjére, - akárcsak az első bábjáték. 

/Az ehhez az előadáshoz készült bábjaimat már régebbi bejegyzésekben bemutattam./

Szeretem ezeket a bábokat, nagy örömmel készítettem őket, és nagyon hálás vagyok érte, hogy általuk ilyen fantasztikusan jó csapatba kerültem, amilyen a Bóbita!

  A báb előadások után Ian Keable lépett színpadra, aki Dickens kedvenc bűvész trükkjeit is bemutatta,- ugyanis a nagy író maga is szívesen bűvészkedett-, s ezeket a mutatványokat kutatta fel és adta elő a londoni mágus. Nagyon szórakoztató volt!

                                                     Köszönöm, hogy velem voltatok ezen az estén!

 

éjszakai próba

"The Red Barn Murder" próbáján:

hamarosan jön "élesben" :)

halálka

 Ez egy kis kellék a Maria Martenhez: táncoló, zörgő kis csontváz.
Így készítettem el:

így mozog:

4

... már csak négyet kell aludni és jöööön ! Dickens-est a Bóbitában!

gyertek!

  Kedvesek!

Gyertek a Bóbitába, ha szeretnétek látni, min munkálkodtam mostanában! 

Felnőtteknek szóló előadás, este 19.00- től jövő pénteken!!!

részletes program megtekinthető itt:
 Bóbita Bábszínház honlapja

Dickens-est  - Brit ősz 2012 november 9- én

 

2012.11.09 19:00

Dickens-est - Brit ősz 2012

Program:
Ian Keable, a Magic Circle társaság díjnyertes bűvésze Charles Dickens bűvészetéből ad elő részleteket,
Bóbita Bábszínház-Simply English: Két angol ballada bábokkal (Lord Bateman, The Red Barn Murder)
Belépőjegy: 500 Ft , SPECHEL-tagoknak ingyenes


Részletesebben:

Ian Keable mágus, a Magic Circle társaság díjazott tagja különleges show-műsorából, a Charles Dickens bűvészetéből ad elő részleteket. Dickens lelkes amatőr bűvész volt, gyerekeit gyakran szórakoztatta saját trükkjeivel. Ian Keable felkutatta ezeket, és egy igazi dickensi varázslatot teremt.

A Bóbita és a Simply English már több bábszínházi előadásban, rendezvényen dolgozott együtt. Most két angol balladát állítottak a bóbitások bábszínpadra a Simply English zenei közreműködésével: Lord Bateman kalandos, és végül szerencsés véget érő történetét, valamint egy vérfagyasztó történetet Maria Marten meggyilkolásáról.

Játsszák: Boglári Tamás és Jankó Mátyás
Tervező: Géczy Dorina

Rendező: Sramó Gábor

a cserbenhagyott menyasszony

Ő az angol menyasszony, akit a Lord faképnél hagy első és igaz szerelméért.

 Ez ismét a történet, de mesélek inkább a báb készítésről :
 Ezt a figurát szeplős kis angol fruskának képzeltem, aki csücsöri kis szájával sértett is és mégis bájos. Ő a megalázott nő akit nem akartam még azzal is " bántani", hogy csúnyává teszem.( Elég neki, hogy nem ő az igazi... de szerencséjére hamar vigasztalódik, neki igaz érzések helyett az arany is megteszi.)

A középkorban még nem fehéret viseltek a menyasszonyok, hanem kéket. Mégis, hogy ne vezessem félre a nézőket, nyilvánvaló legyen, hogy egy menyasszonyról van szó, nem akartam ég-kékbe öltöztetni, ezért kapott világoskék csipkeruhát, utalva a korra is és az alkalomra is.

Lord Bateman

                                                                                           Történet az el nem múló szerelemről.

Amikor egy nő szerelme félelmet nem ismerve leküzdi a tér és az idő távolságát, ami közte és a szeretett férfi közt húzódik. Talán ilyen esztelenül is csak a nők tudnak szeretni...
( ezért is szeretek nő lenni, mert nekünk megbocsájtható a racionalitás hiánya, és szebbé tehetjük az életet a szép álmainkkal.)

 Nem akarom elmesélni a történetet, mert szeretném, ha eljönnétek és megnéznétek! :)

 de mesélek a figurákról, elsőként a Lordról:
  A Lord megformálásánál figyelembe kellett vennem, hogy ez egy középkori legenda.
Így bármennyire is szerettem volna, a Lordot a tipikus módon,- azaz monoklival, kalapban, mellényben, szép kabátban stb. ábrázolni, ezt most nem tehettem meg. Így lett a Lord, egy elegáns csipkegalléros úr, aki még , hogy katonásabb legyen az ábrázata, kapott egy bőrmellényt az előadásra.
 Civilben történészek közt dolgozom, akik barátaim is, ezért nagy figyelemmel kísérték a bábjaim alakulását. Ők figyelmeztettek, hogy zöld ruhát még véletlenül se adjak a Lordnak, hiszen a törökök azonnal kivégeznék szegényt, ha "próféta színeiben" jelenne meg. Márpedig a történet szerint csak fogságukba esett...

kész

Készen vannak a bábjaim, s már türelmetlenül várják, hogy bemutatkozhassanak.

 Talán hamarosan már mesélhetek is róluk:)

http://dorinageczy.blogspot.com/2012/09/kesz_16.html /

árnyjáték

Tajvani árnyjáték workshop volt a Bóbitában. Báboztunk, bábot készítettünk, beszélgettünk, barátkoztunk, játszottunk, zenéltünk tradicionális hangszereken (!) és még énekeltünk is (!!)

  reggel jött egy gyerek csapat, akik lelkesen benyomultak a színfalak mögé

a színes tradicionális bábok bivalybőrből készülnek:

a 82 éves tajvani nagypapa, a Yong Xing Yue Shadow Play Troupe aktív tagja, vidáman játszott a gyerekekkel :)

kedvenc figuráim a "hős" és a "bohóc":

még délelőtt nekiláttunk a bábkészítésnek, először is az eredeti bábok érdekeltek minket, ezért azokat kezdtük tanulmányozni és másolni:

ez legutóbbi, az én rajzom: kakas, béka, hal(!?), -mert igen, a sárkányfejnek látszó az hal..., legalábbis mi elhittük a tajvani lánynak :)

mint fentebb írtam, zenéltünk is:

 itt épp az látható, ahogyan belefeledkezek a dobolásba:

majd a "hegedülésbe":)

bábos barátnőmről hangos képet is készítettem :) 

nagyon jó élmény volt! s kicsit kizökkentünk a hétköznapokból...