Eltört a vágódeszkám. Már lendítettem is a kuka felé, mikor eszembe jutott, hogy valami kis figura, vagy maszk... szóval, ilyen szép darab fák alkalmasak másra is, minthogy a szemétben végezzék, s inkább a dekopírfűrészem után nyúltam. Tudom, igen furán hangzik. Azért azt hozzáteszem, hogy ilyen dolgokat csak akkor érdemes megmenteni, ha azonnal munkához is látunk, különben elszáll az ihlet, és nem érdemes törött holmit tartogatni!
Tehát, kört vágtam, majd gondoltam fúrok néhány lukat, ahová kötél hajat lehet rögzíteni a maszkhoz.
Kis faragás, és festék, ecset, ez lett a vágódeszka túlélő darabkájából:
de ha jobban belegondolunk, ez a fadarab régen élő fa volt, mely gyökereivel a földet, lombjával az eget nézte, azóta nagy utat bejárt és egy kicsiny darabkája, most emberszerű faragott- festett szemekkel meredhet ránk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése