ember van benne

Grosschmid Erik bábtervező bábjai, tervei  a Bóbitában:

a szamuráj

18. Országos Babakészítő verseny- /részemről bábkészítő :) /

 Az idei téma a japán babakultúra volt, s úgy gondoltam a sok gésa közé kell egy szamuráj is. Egy hátsó mozgatású asztali bábot készítettem. Sok időm nem volt ugyan erre a munkára, de igyekeztem.
A bábom nem lett annyira robosztus, mint az igazi szamurájok, alkatra inkább ninja, de valóban csak azért, mert ez egy báb, s fontos, hogy könnyeden lehessen mozgatni.
A szervezők értékelték a megoldásomat, díjazták a munkámat. Meglepetés volt ez, hiszen a kiállítás megnyitóra érkeztem csak, hogy láthassam a verseny többi anyagát is. A délelőtti díjátadóról ugyan lemaradtam, de kevésbé ünnepélyes körülmények közt , megkaptam az elismerést.

A megnyitó nagyon klassz volt, jó hangulatú, kedves- lelkes szervezőkkel, örülök, hogy ott lehettem.

Ment a nagy barátkozás, fotózkodás is, én is pózoltam egyet a szamurájommal.

egy szerda is lehet ünnep

 Egy francia társulat, a Traversant 3 jött a Bóbitába, a Frankofon rendezvénysorozat részeként. Itt egyszeri előadás volt a "Kavics a csizmában" ezért mit volt mit tenni, menni kellett, látni kellett. Megint megcsapott a bábszínház illata, valami érdekes múlt- béli emlékeket idéző, számomra igéző hangulat. Meggyőződésem, hogy valamikor, nem ebben az életben, nekem erős kötődésem volt egy ilyen bensőséges színházi térhez. No mindegy, most másról akarok írni, egy jelen-béli élményről.

 A "Kavics a csizmában" Hüvelyk Matyi története, az Óriás szemszögéből. (Szerintem ez inkább a felnőttbábjáték kategóriából.) A történet viccesre és végül hátborzongatóra sikerült, engem nem ez ragadott meg,- (A sztori olvasható a Bóbita weboldalán is. ) a hangulata sokkal inkább. Másrészt folyton rádöbbenek, ha jó előadást látok, hogy egy aprócska remek ötlet is milyen hatalmasat szólhat a színpadon.
(Jó technikai gegek jókor. pl. az addig egyhangú zene vált egy dinamikusabbra, s ennél a résznél diszkógömb megvilágítás a nézőtér fölött. Az ilyen részletek nagyon kellenek, újratöltik az érdeklődést. ) A technikák finom keverése nagyon hatásos.
 Az egész előadásnak volt egy remek hangulata, a vásznon árnyjáték, s oldalt egy színész hózentrógeres- inges- sapkás öltözékben, mint egy szinkron színész játszotta a hang élmenyt, de annyira jól, hogy sokszor képtelen voltam a képeket nézni, annyira szórakoztató beleéléssel játszott. Nem a képek rovására, ugyanis a képek éppen nem annyira érdekesek, hogy ne lehetne kitekinteni. A vizuális rész gyorsan értelmezhető, leegyszerűsített, tehát nem igényelt hosszas vizsgálódást. Képileg nem voltak rejtett gegek. Nagyon tetszett, hogy olykor egyenesen beállt a kép elé a színész mintegy leváltva a vetítést. Ezek a részek nagyon erősek voltak a szándékos felfokozott játék miatt. A nézők nagyon értékelték ezeket a váltásokat.
A vászon másik oldalán egy zenész állt, ő egyszer lépett ki a zenész szerepkörből, a mellette lévő gépet üzemeltette egyszer, ekkor értettem meg a kezeslábasának jelentőségét.

 A vetített képeket a nézők szeme láttára a színpad előtt cserélgette, s mozgatta két művész.

A régi filmszínházak hangulata jött elő számomra, ahol még a mozi gépész is fontos szereplő volt, mindenki ismerte és számon tartotta. A szórakozáshoz meg elég volt egy verkli és a vetített képek.

 Valóban, nem kell sok a jó szórakozáshoz, de sokszor épp a profizmus miatt gondoljuk, hogy nem kellett sok, pedig mennyi munka volt benne!

                                                       / a képek forrása az internet/

Dart Vader

 A közeledő iskolai farsangról jutott eszembe, hogy 3 éve 1 éjszaka alatt kellett Dart Vader- maszkot készítenem. ha esetleg idén bárki hasonló feladatot kapna, külső vagy belső erőktől irányítva, talán ettől a pár régi képemtől kedvet kap. Nincs lehetetlen. De szükséges 1 ív fotókarton és egy napszemüveg, utóbbi nem (csak ) a lazaság miatt :)

itt még csak a tervezgetés stádiuma:
(makett készítéssel és rajzolással indítottam a megvalósítást, így a jólsikerült mini után könyebb elkészíteni a nagyot.)

 kezdődik:

itt még kicsit Mátrixos...

A napszemüveg az alapja a papír konstrukciónak, ragasztópisztollyal erre ragasztottam a kartont. Így egyszerű felvenni a maszkot, és a napszemüveg tartja a helyén a fejen.

 itt még nincs összeállítva, csak folyamatosan próbálunk, hogy a ragasztásra csak akkor kerüljön sor, ha minden jól lett kiszabva és szépen illeszkednek a részek.

jöhet a festés is:

 festés után köpeny, lézerkard és buli szükséges.

fényfestés

 A fiaim nagyon szeretnek fényképezni, gondoltam ideje új technikákat is megtanulniuk.- mindezt a kis karácsonyfa búcsúztatás ürügyén.

Vízkeresztkor,- ahogy illik- elkezdtem lebontani a karácsonyfát, visszatettem a dobozokba a karácsonyfa díszeket, már csak az égők maradtak a fán, mikor a fiúk  elkezdtek szívszorító búcsúbeszédeket intézni a kis fenyőhöz. (Tényleg szép kis fa volt, egy kicsit én is sajnáltam máris kidobni.) Ha ez eddig nem is lett volna furcsa, most bevallom még meg is ölelgettük a kis fát, s hogy mindenképp emlékezetes legyen a búcsú, előkerült a fényképezőgép. Nos nem, nem álltunk össze csoportképre a fával, inkább a fényeivel rajzoltunk még egyet, na jó, nem is egyet... sokat.
Így tanulták meg a fiaim mi az a hosszú záridő, s a fényfestés.

 Azonban ebben az esetben, mi nem hagyományos fényfestést műveltünk, hiszen nem a fény forrást mozgattuk, (nyilván nem a karácsonyfát lengettük magunk körül)  a fényképezőgépet mozgattuk. Ez ugyanazt az eredményt produkálja, hasonlóképpen mintha nem ecsettel festenénk a vászonra, hanem a vásznat mozgatjuk a rögzített ecset(ek) alatt.


Eleinte felismerhető volt, hogy Karácsonyfa a fotó alany, később jöttek az ötletek, s egyre jobban "bevadultunk":

nekem tetszenek ezek a finom grafikus vonalak is:

 

 "fényírás" :)

 

/Tengernyi képet készítettünk, hamarosan jön még folytatása, melyben megmutatom, hogy milyen az, amikor az "ecsetet mozgatjuk a vásznon" :) /

hangos képeslap

                                                bábos óév búcsúztató, újév köszöntő:

képeslap

Lellei Pál bábja

A bunraku nagy élmény volt, de itt még nem ért véget a nap...

Lellei Pál bábkészítő mester egyik mozgatható bábját elhozta a workshop-ra, sokunk örömére.

 

A Pepita magazinból egy kis interjú a mesterrel: http://www.pepitamagazin.com/page/index.php?option=com_content&view=article&id=384:harom-szakma-kesziti-itt-a-babot&catid=51:fueggoeny-moegoett&Itemid=64

bunraku

 A Hokkaidoról érkezett Ashiri-za Társulat szombati workshopján a hagyományos japán bábművészettel ismerkedtünk.
  A társulat tagjai kedves japán alapossággal igyekeztek minél érthetőbbé tenni számunkra ezt az autentikus előadásmódot. A társulat a több száz éves hagyományt őrizve játszik.

 A bábjátékot mese és zene kíséri. A háromhúros japán hangszer (samiszen), a hangulatokat és érzelmeket erősíti, a mesélő is egy hagyományos formát és előadásmódot követ.

  A bábokat 3 ember mozgatja.
- A "főnök " a csapatban a fejet és a jobb kezet,( ő fejezi ki az érzelmeket.)
- Őt követi a "bal kéz", aki bottal messzebbről is tudja irányítani a bal kezet
- A harmadik bábos a lábak mozgásáért felelős

 A bábosok összhangja sok év közös munkájának eredménye, az ő összehangoltságuk magánéleti konfliktust sem tűr. Minden bábos kezdetben "láb- mozgatóként" kezdi a tanulmányait, s hosszas gyakorlás után léphet tovább.

 A bábok bemutatása során olyan különleges élményben részesültünk, hogy megláthattuk a bábokat öltözet nélkül is, így tanulmányozhattuk szerkezetüket is. (Ez ritka alkalom, hiszen így a nézők sosem láthatják a szereplőket.)

 Öltözetben pedig különböző katákat mutattak be.

Itt a "botláb" katát,- a férfi póza, azt igyekszik mutatni, hogy nagyon erős.( Ez a póz a kamukikból már ismerős lehet) :

               Majd azt, hogy ugyanazokat a mozdulatokat, hogyan végzi a nő és hogyan a férfi báb.

(Ez a megfordulás, azért is érdekes, mert nálunk íratlan szabály a báb színpadon, hogy nem fordul a báb háttal a nézőknek, itt pedig épp ellenkezőleg, ez művészi bravúr, a bábosok büszkék egy szép fordulásra.)


A férfi és a nő bábok között megdöbbentő különbségek vannak a ruha alatt...  a nő bábnak nincs lába :( merthogy minek az a hosszú ruha alatt... így a lábmozgást a ruha mozgatásával imitálja a bábos.

 A bábok finom kézműves munkák. Amikor kézbe vehettük a bábokat meg is kértek rá minket, hogy az arcokat ne érintsük meg, mert hagyományos módon rízsporral vonták be, ami nem nagyon tisztítható.

Örömmel próbálkoztunk a látott alap mozdulatokkal, érdekes volt a csapat-munka is. Jó volt kézbe venni ezeket a bábokat.

 Később a másnapi előadásból is kaptunk ízelítőt:

A "Párkereső"-ről :

I. Metamorfózis bábfesztivál

  Három évente volt egy esemény, amit biztosan nagyon vártam, a Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál, ennek örökébe lépet, folytatva a jó hagyományt a Metamorfózis fesztivál.
 Idén volt az első Metamorfózis, már kíváncsian vártam, milyen lesz és miben lesz más. Lesz- e annyi, lesz -e olyan...

Más.. nyilván mások a lehetőségek is, de tetszik, örülök, nem csalódtam! Szombaton kezdődött minden napra tartogatva meglepetéseket, napi többet is.

 Nekem a veszprémi Ha Dede sajnos kimarad, (pedig nagyon kíváncsi vagyok rá), én Honty Mária kiállításával kezdtem a fesztiválozást.

 A bábok már ismerősek voltak, egyrészt színei- s formavilága  megidézték a gyerekkoromat, hiszen ezeket a bábokat '82 -ben készítette az iparművész bábtervező, másrészt láttam már őket a Színháztörténeti Múzeumban.

ezek az öntőformák különlegességek:

 A bábkiállítás, a "Tündérszárnyon" címet viselte, láthatók voltak ugyanis az Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona meséjének bábjai is. A kiállítás után pedig mai feldolgozásban következet ugyanez a mese, a Bóbita Bábszínház előadása, új bábokkal, friss asszociációkkal. 

Miareczky Edit bábjai csillogóak voltak, és éteriek. Bárcsak posztolhatnék most róluk is képeket!

*

  Másnap a győri Vaskakas Bábszínház Metamorfózis- Fehérvarázs c. előadása volt a reggeli bábos- ünnepem :)

 A fiaim előző napi lelkesedése kitartott, s velem jöttek erre az előadásra is. Meséltem nekik, hogy ez báb nélküli előadás lesz, tárgy animáció, nagyon kíváncsiak lettek. Nagy örömömre az előadás lenyűgözte Őket. A majd egy órás előadás után, lelkendezve mondták, hogy néznék még... hát én is! sőt még játszanám is szívesen, mert ez az a fajta nehéz munka volt a színészek részéről, ami könnyednek tűnt. Pedig nem az, de annyira nagy volt az összhang, annyira pergő volt és szórakoztató, hogy játékos kedve lett a nézőnek is, inspiráló volt és kedves.
 Az előadás megidézte az animáció, a bábjáték misztériumát, eredendő lényegét, a varázslatot, hogy bármiből lehet bármi és a tárgyakat fel lehet lelkesíteni, s általuk meg lehet idézni bármit.
(Az előadás egymáshoz fűződő kisebb etapokból állt, 5 színész és sok fehér lepedő varázslatos összhangja zenével. )

*

 Még aznap este következett a Szavak nélkül - a Hups!Társulat előadása. A társulat tagjai idén végeztek a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakán, műsoruk egy válogatás az elmúlt öt év bábos mesterség -vizsgáiból. Az előadás kis jelenetei különböző bábos technikákra épültek. Nagyon tetszett a minimalista stílusuk, a diákos hangulat, az írásvetítős árnyjátékokkal, fiatal lendülettel, poénokkal, és fantasztikus volt az élőzene, melyet a tehetséges fiatalok maguk szolgáltattak az előadáshoz. Nagyon jó családias hangulatú vidám est volt.
 Későn lett vége, hazafelé a kocsiban azon elmélkedtünk melyik is volt a legjobb, kinek melyik a kedvence és miért, közben pedig  irgalmatlanul rámtörtek a nosztalgikus érzések, hogy milyen jó is volt egyetemistának lenni. 

Otthon még gyorsan leírtam a kis etűdök sorát magamnak mert jól esett még lerögzíteni magamnak a gondolatébresztő kis ötleteket.

                                                                                                /a Bóbita este :) /

*

 Hétfőn jött a Semmi. Jane Teller írásából született bábelőadás a Budapest Bábszínház előadása.
Ez a Semmi, nem semmi, nagyon kemény, nehéz munka lehetett. Gimesi Dóra volt a dramaturg, nem lehetett könnyű dolga, de nagyot alkotott, s az összes alkotó, és zseniálisak voltak a színészek is. Ez egy nagyon kemény folytatása volt a fesztiválnak, de vannak dolgok, amikről nem lehet finomkodva beszélni. Ez a történet egy pszichothriller, és igen, rengeteg tanulsága van, de jó, hogy nincs kimondva, nincs szájba rágva, de meg van fejtve, és sokkolóan van kifejtve.

/ kép a Budapest Bábszínház szóróanyagáról/

Érdemes elolvasni a következőt: riport - Semmi
A zene Quimby, de a jól ismert szövegek így teljesen új értelmezésben. A bábok nagyszerűek és hatásosak voltak.
                                           

* 

 Este Antigoné szelleme Lengyelországból, a Bialystoki Bábszínház előadásásban. Angol felirattal kevésbé volt élvezhető számomra a Semmi után, már nem tudott megérinteni, a Semmi már annyira lesokkolt, pedig hatalmas munka, nagy erők mozgása volt ebben az előadásban is. Örültem, hogy láttam, csak nem voltam ráhangolódva eléggé sajnos. Elraktároztam.

*

 Kedden a Variációk szerelemre- Besztercebányai Bábszínház előadásával folytatódott az előző nap megkezdett nehéz témák sora. Az előadás két színdarabból született, összefűzve és nem összeolvasztva, tehát 2 egymástól elkülönülő részből állt. Az elsőnél még nevettünk, mert ironikus volt de humoros is, s a végén (a bábbá vált nő kikacsintásával ) feloldozás is volt, a második rész, amely a színpad másik oldalán játszódott drámai volt, és nem volt fellélegzés, feloldás a végén. A női lelek, női sors, női szerep kutatása volt mindkettő.

Egy kép az első játékból:

                                                                                       /kép a bábfesztivál katalógusából/

                                                

*

S a végére megint vidámság: 

Szerdán a cseh marionett remeke, a Naív színház előadásásban a Budulinek zárta a fesztivált.

Ez egy vidám feldolgozása volt egy jól ismert cseh népmesének, s habár engem jobban vonzanak a felnőtt bábelőadások, itt a bábok igényessége, a jellegzetes cseh faragott- festett marionettek tették számomra érdekessé az előadást.

 Az előadás után közelről is szemügyre vehettük a bábokat:

   (A fesztiválon szerepelt még Pályi János, a Márkus színház, Fabók Mancsi, Róluk most csak azért nem írok bővebben, mert olyasmit játszottak amit már régebben láttam, s most nem dupláztam a fesztivál miatt, de régebbi bejegyzésekben már írtam róluk. )

Összegezve tehát, a Metamorfózis fesztivál jól sikerült és jó lesz számon tartani, mikor lesz a következő!  :)